Folytatjuk a sorozatot arról, hogy: Mit kérjünk imában az Úrtól?

Korábban arról volt szó, hogy az Úr Jézus imádkozni tanította a tanítványait. Akkor mondta a „Mi Atyánk” kezdetű imát. Eddig szó volt arról, hogy kérjük: szenteltessék meg Atyánk neve, legyen meg az Ő akarata, és adja meg a mindennapi kenyerünket.  Aztán így folytatta az Úr:

Mát 6,13: És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Luk 11:4a: És bocsásd meg nekünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, akik nekünk adósok.

Később az Úr hozzátette:

Máté 6:14-15: Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát nektek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

Márk 11:25-26 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

A Kolossé levélben pedig azt olvassuk:

Kol 3:13 Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek, akképpen ti is.

1.) Az Úr Jézus nem úgy mondta, mint ahogy a Kolossé levélben van

Ott úgy olvastuk, hogy előbb az Úr bocsátott meg, ezért mi is bocsássunk meg egymásnak. Az Úr pedig úgy mondta: Előbb mi bocsássunk meg, a mennyei Atya csak azután bocsát meg nekünk.

Hogy lehet feloldani ezt az ellentmondásnak látszó dolgot? Mert bizonyos, hogy az Igében nincsenek ellentmondások!

Az nem elegendő magyarázat, hogy az Úr Jézus még a kereszthalála előtt beszélt a bocsánatról, Pál apostol pedig már az Úr halála és feltámadása után. Mert a bűnbocsánat az egész ószövetség idején is Isten kegyelmén nyugodott, nem azon, hogy az ember meg tud-e bocsátani. Zsolt 130:3 Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

2.) Mi a megoldás?

Bizonyára emlékeznek még a testvérek arra, hogy Istennek háromféle bocsánata van: 1. Örök bocsánata J. Kr. áldozatáért. 2. Közösséget helyreállító bocsánata. 3. Uralkodói megbocsátása.

Itt nem az örök bocsánatról van szó, hanem a közösséget helyreállító bocsánatról.

Jaj lenne nekünk, ha Isten örök bocsánata attól függne, hogy mi megbocsátunk-e a másiknak. Mert a bűneiben halott ember egyik nyomorúsága éppen az, hogy nem tud megbocsátani. Róm 3:14. 17. Szájuk telve átkozódással és keserűséggel. És a békességnek útját nem ismerik. Nem megbékélni akar, nem megbocsátani, hanem tele van keserűséggel és átokkal!

Ezért halt meg az Úr, hogy Isten megbocsáthasson nekünk!

Miután azonban valaki bűnbocsánatot kapott, Isten gyermeke lett, annak szól az, amit az Úr mondott az imájában. Így is kezdte: „Mi Atyánk!” Tehát azoknak szól, akik már örök bocsánatban részesültek, hogy bocsássanak meg, mert különben az Atya nem bocsát meg nekünk. (Olv. újból Máté 6:14-15 és Márk 11:25-26. Figyeljük meg, hogy mindenütt a mi mennyei Atyánkról van szó!)

3.) Mit jelent a közösséget helyreállító bocsánat?

Ha vétkezem, pl. azzal, hogy haragszom valakire, engesztelhetetlen vagyok, nem bocsátok meg neki, akkor az Úrral való közösségem megromlik. Ekkor nem elég megvallani ezt a bűnömet, hogy helyreálljon a közösségem az Úrral, hanem meg is kell bocsátanom. Mert ha nem, akkor az Úr sem bocsát meg, vagyis nem áll helyre Vele a közösségem mindaddig, amíg szívből meg nem bocsátok.

Az Úr más alkalommal is beszélt erről. Legismertebb az adós szolgáról szóló példázat. Az Úr elengedte a 10.000 talentum adósságot. Ez az örök bocsánat. De amikor a bocsánatot nyert szolga nem engedte el a szolgatársának a jóval kisebb adósságot, akkor az Úr azt mondta: Máté 18:32-35 Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy könyörögtél nekem: Nem kellett volna-e neked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.

Befejezés

Az Úr arra figyelmeztet ezzel, hogy mint a mennyei Atya gyermekei, mindenkinek szívből bocsássunk meg. Csak úgy áll helyre az Úrral való közösségünk! Ámen.